Az Angolkeringő a húszas években a Bostonból fejlődött ki, a Bécsi keringő egyik utódjából, amely a régi "kerek" fordulások mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta. Származási helye után nevezték el "angol keringő"-nek. Ezt a nevet azonban csak 1929-től használták a versenyeken, jóllehet már az 1922-es világbajnokságon táncolták.
Az Angolkeringő kezdetben inkább előretörekvő tánc volt, "dance of passing feet", a Boston és a Slowfox stílusában. Később a megnövekedett fordulásfokból következően az ütem végén a lábakat zárták. Mivel a teljes fordulások problematikusnak bizonyultak, a tánc átlós szerkezetet kapott, amelyben a jobbra és balra fordulásnál csak háromnegyed fordulatot táncoltak. Ezt az új, angol tánctanárok által koreografált formát ismerte el 1927-ben az Imperial Society.
Az Angolkeringő ritmikusan lendülő mozdulatai által, melyet lágy, gyakran szentimentális zenére táncolnak, a legharmónikusabb standard tánccá vált. Gyakran rendezvények megnyitásaként táncolják.
AJÁNLOM AZ OLDALT
