A Samba eredetileg több táncformának a gyűjtőneve, amelyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba, Brazíliába.
Ennek a táncfajtának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A kultikus ünnepeken, főleg a bantu népeknél, az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban. Ez az afrikai tánckultúra később a brazil partvidéken is elterjedt, így Rióban, Sao Paulóban, Pernambucóban, Bahiában és Maranhaóban. Kedvelt volt a körtánc, amelynek a középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat Batuque, Lundu vagy Samba néven is jelölték, amelyek mozgást és ünnepséget jelentettek. A "Samba de moro" nevű körtánc az, amelyet a modern Samba elődjének tekinthetünk.
A Samba-zene az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható, egy ún. Perkussziós zene, jellemzői a polimetria és a poliritmika. A hangszerek szintén afrikai eredetűek: dobok, (atabaques), harangok (agogos, cencerros), reco-recos (guiro, guayol). Ez az élénk, gyors zene ösztönözte, pezsdítette a táncos mozgást. Ma a Samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő Samba-melódiák születnek. Afrikai-portugál keverékként került 1910-ben Brazíliából Európába a maxixe, ami egy szoros párostánc volt, nem aratott azonban nagy sikert. Samba néven merült fel újra ez a brazil tánc a versenyprogramokon 1924-ben és 1925-ben nagyobb áttörés nélkül.
Csak a második világháború után tartozott a Samba a tánczenekarok állandó műsorához. 1948-49-ben a nagyon leegyszerűsített formájában (kétlépéses Samba: lépés előre - tap előre, lépés hátra - tap hátra) lett nagyon népszerű. A tánciskolák sikerrel vették fel programjukba a Sambát. A Samba kivívta megérdemelt helyét a táncparketten.
Az, hogy a Sambát felvették a latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a Samba átalakulását a "népies"-től a sportos Sambáig.
AJÁNLOM AZ OLDALT
